Az elmúlt szombati napon (2010. június 26.) egy ismeretlen „elkövető" (embernek nem nevezném, egyéb, ráillő kifejezést pedig nem igazán bírna el a portál) egy fonott kosárban három macskakölyköt helyezett el édesanyámék utcájában, az egyik egy bokor tövében. A három, láthatóan jól táplált, egészséges kiscica sorsára hagyva, ijedten lesett ránk a kosárból, amikor rájuk találtunk.

Lóerőkkel a lovakért

Jótékonysági családi nap Őrbottyánban 2010. 06.12-én

A Bottyán Equus Hungária Közhasznú Alapítványnál az öreg, beteg, sérült lovakért

A BMW márkatalálkozó szervezői bizonyára megbocsátják nekem, hogy ez a beszámoló nem az ő klubjuk és egyébként nagyon jó szervezőkészségük, összetartásuk méltatására született, hanem a lovak szerelmeseként ennek a rendezvénynek a „lovas" oldalát szeretném kiemelni.

Kegyelet!

Éva a kapunál üdvözölt, azt hiszem egy csokor lestyán volt a kezében. Épp a szomszédnál járt, onnan jött elénk. Szerény, csendes asszony, kicsit szomorú. Kedvesen invitál befelé.

Jobbról két póni nyomja simire az orrát, egy csacsi próbálkozik egy kis szeretetért folyamodni, de fél a  többiektől. Röviden megismerem előéletüket; tragikus.

Kedves Rédei Attiláné Éva!

Szeretném mégegyszer mélységesen megköszönni, hogy óvodás csoportjaim és kollegáim nem utolsó sorban jómagam részére ilyen érzelmekkel pozitív emberséggel teli feledhetetlen napot szereztél. Megnyugvást és feltöltődést adott a gyönyörű lovak közelsége és a lovak és közötted kiépült kapcsolat.